Painted Sounds
E projekt során 9 festőművész alkotott összesen 35 festményt, úgy, hogy minden festés előtt 1 órás Hangürdőn vettek részt, majd közvetlenül utána festeni kezdtek.
A folyamatot és a művek elkészültét bemutató videókat itt tekintheted meg
35 festmény születése
Néhány idézet a művészek megéléseiből
Schnedarek Réka (2018 október 28 Jegyzetek az első hangtálas festés után)
Első valódi és intenzív találkozásom volt ez a hangtálakkal. … Igyekeztem lelazulni, de az ismeretlentől való idegenkedés azért picit ellentartott. Az első impresszióm az volt, hogy ezek a hangok nagyon ismerősek. Mintha már hallottam volna őket, hasonlítottak a természet hangjaihoz is, meg olyan volt, mintha réges régről, talán magzati koromból, vagy létközi állapotaimból már ismertem volna őket. Erőteljesen hatottak rám, éreztem, hogy átrezegtetik minden sejtemet. Érzéseket indukáltak, és közben átsimogattak kívülről, belülről. …. Különösebben nem kellett erőlködnöm, az elemi, szinte egy archaikus múltból feltörő hangok gyorsan magukkal ragadtak. Mondtam is magamban, hogy ”Jöjjön, aminek jönnie kell.” Volt, hogy erőteljes félelmek törtek rám, amiktől először megijedtem, el akartam hessegetni őket, de ez nem működött. “Jól van, akkor nézzünk szembe velük!” Érdekes módon, amikor szembenéztem velük, átöleltem őket gondolatban, akkor nem is késlekedtek soká, el is illantak azon nyomban. Voltak periódusok, amikor viszont igen napfényes, teljességhez hasonló érzéshullámok futottak át rajtam. Lágy, ringatózó érzés volt a hullámokkal együtt sodródni, tényleg olyasmi érzés volt, mintha a tenger hullámai mosnának tisztára kívül-belül. Amikor véget ért ez az egész, szinte álomszerű folyamat, úgy éreztem magam, mint aki rengeteget aludt, kipihentnek éreztem magam. És akkor elkezdődött a festés. Ami elsőre meglepő volt, hogy egyáltalán nem volt nagy kedvem festeni. Kisimultnak éreztem magam, legszívesebben még fekve maradtam volna egy darabig, és néztem volna a plafont és élveztem volna a kisimult állapotot. Majd amikor elkezdtem festeni, furcsa érzés fogott el. Nem a szokásos decentralizált kompozíció “jött az ecsetemre” hanem inkább valamiféle centrális kompozíció kívánt megszületni.
Szolnoki Csanya Zsolt (2019. beszélgetés részlet a 3. festmény elkészülte után)
Németh László (L): Arról mit tudnál mondani, hogy a Hangtálazás hogyan hatott rád, vagy egyáltalán hatott-e rád, van-e bármi köze a kialakult alkotásokhoz?
Zsolt: Úgy tűnik, mintha könnyebben tudnék így dolgozni. Hangtálazás után. Nálam minden alkotás egy kísérlet. Tehát soha nem vagyok abban biztos, hogy mi fog történni egy óra, két óra múlva, amikor kész lesz a kép, vagy 2 másodperc múlva. Tehát az ismeretlenbe ugrok fejest… és lehetséges, hogy a Hangtálazás valamiféle tisztítást végez az emberen, vagy felszabadít … talán inkább felszabadít… az, hogy a bennünk lévő görcsöket feloldja, ezzel bátrabban állok a képhez… és a bátorság ebben az irányzatban az nélkülözhetetlen. És itt egy óra alatt megcsinálok egy képet… hát ez példátlan! és harmadjára…
L: És egyébként mennyi idő alatt alkotsz otthon?
Zs: Egy hét. Egy kép egy hét. Ez nem azt jelenti, hogy mindig dolgozom vele, de nézegetem…
L: Sokan stresszeltek azon, hogy csak 3 óra áll rendelkezésre a festésre, ugyanakkor mindenki sokkal hamarabb befejezte az alkotást. Te hogy vagy ezzel?
Igen, én is nagyon stresszeltem ettől, egyáltalán attól, hogy azt mondják, hogy most óra indul és festés…. tehát ez nekem teljesen idegen, mert én szabad emberként próbálok festeni, és közben az történt, hogy még szabadabb lettem! az egésztől…
L: Ezt hogy érted, hogy szabadabb lettél?
Ez a filozófiám mostanában, hogy megengedhetem magamnak a bukás lehetőségét. Nem csinálom azt, hogy jaj bukni fogok, feszülök, nem megyek oda, nem merek. Hosszú időn keresztül ez a szorongás bennem volt, hogy „Ez úgysem fog sikerülni!” Igenis odamegyek, kiállok, csinálom! Ha nem sikerül, nem sikerül. Ha besülök, ha nulla lesz, akkor az lesz! És ez egy szabadságot ad! Pont ez segít abban, hogy sikerülni fog! Az, hogy nem rettegsz a bukástól.
Gazdag Ágnes (2018.)
Máshoz eddig nem hasonlítható élmény. A hangok fény árnyék játékká, hullámokká lettek, színük, irányuk és mélységük lett. Képek sora jelent meg: táj és égbolt, erdők és tenger, nappal és éjszaka, kontrasztok és intenzív váltások. Évszakok érzetei, élőlények képei, múlt jövő villanások majd elcsendesedés és végül nyugodtság.
Bucskó Mihály (2018.)
1996-ban egy művésztelepen foglalkoztam először a hullámokkal, mint a hangok egyfajta természetével. Képileg fogalmaztam meg a ritmust, a mozgást. Egyesek azt állítják, hogy mindennek van rezgése. A japánok szerint a köveknek is van lelkük.
A hangfürdő során mindent elengedtem. Az inspirációt és intuíciót hívtam segítségül a hangok ilyen egyszeri és megismételhetetlen összefüggésében.
A rend és káosz nem duális természetű. Ahogy egy földi nap alatt sem választjuk el a napszakokat. Abban a rendszerben egy egységet alkotnak.
Püspök Anita (2019.)
Rettenetes sok kép jött… vagy csak egy pillanatra az érzés maga… fizikailag nem éreztem, hogy ott vagyok, hanem az atmoszférája ezeknek a tereknek, ezek jöttek. Amit megfestettem ez volt a legerősebb, minthogyha összetört volna valami és nem tudtam, hogy véletlen, vagy szándékos volt… és nagyon nehéz volt visszajönni… jó volt.”
